Eszembe jutott már rengetegszer, hogy mért dobálóznak néha az emberek szavakkal. Kimondanak olyanokat, amiket még ők maguk sem gondolnak komolyan, de kimerik mondani. Nincs jelentősége, nincs következménye. Még, ha van is, azzal már nem törődnek. Legtöbbször a számítógép mögött hangzanak el kamu ígéretek, nem igaz szavak. Annyira könnyű leírni, kimondani nehezebb lenne, de persze addig sosem jutnak el. Gondolnak vajon arra, hogy a másiknak esetleg jelent valamit? A másik netalán komolyan veszi? Ha viszont komolyan veszi, fájni fog neki. Idővel így is úgy is rájön, hogy csak szavak. Leírt betűk a monitoron. Kinek jó ez? Annak aki leírja, vagy annak aki kapja? Talán annak aki leírja, mert neki nem szükséges választ kapnia, átvághatja a másikat. Nem gonoszkodásból, és nem azért mert fájdalmat akar okozni neki. Jó esetben nem ezért. Csak, ha a partner viszonozza a szavakat, elégedettséggel tölti el, hogy igen, megint oda van értem valaki. Picit kellene csak belegondolni. Fordított esetben is olyan muris lenne ez? Kétlem, bár vannak olyanok, akik tapasztaltak már ilyet, és leírt dolgokat ritkán hisznek, főleg ha érzésekről van szó. Érzések..érezhetünk olyanok iránt bármivel is többet szimpátiánál, akiket alig-alig ismerünk? Talán igen, de inkább nem. Akit nem ismerünk, abba nem lehetünk szerelmesek, és nem lehet a legjobb barátunk sem. Attól nem fogjuk ismerni, mert tudjuk mi a kedvenc zenéje, és hány kutyája van. Abból nem fogjuk megtudni, mire hogyan reagál, milyenek a mindennapjai. Nagyon meg kell gondolni, kinek mit mondunk, vagy írunk le.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése