„Akinek nem volt esze délelőtt, délután sem lesz”

„Akinek nem volt esze délelőtt, délután sem lesz.” Sokszor hallottam ezt a mondatot kiskoromban, nagyapámtól. Nem teljesen értettem, mit jelent, de már kezdem felfogni. Még elég rövid pályafutásom során, megismerkedtem pár emberrel, akire mások azt mondanák IQ nuku. Persze ezzel senkit nem akarok megsérteni, és nem egy elfuserált célzás. Velük sajnos nem éri meg leállni vitázni, vagy megpróbálni megmagyarázni, hogyan is van ez. Sosem fogják belátni, jó nekik az úgy ahogyan van és a tisztelt személy csak önmagát húzza fel. Trágár szavakkal fejezik ki a véleményüket más emberekről, dolgokról. Most egy picit úgy beszélek mint egy külön „fajról” amiért szégyellem is magam. Persze ebben csak az a rossz, ők sosem fognak erre rájönni, nem is foglalkoztatja őket. Nem fájnak nekik az igaz szavak. Saját magunkat ejtjük kétségbe azzal, ha megpróbálunk bármit megmagyarázni. Nem fogják megérteni, nem fog megjönni attól az eszük, vagy megváltozni a gondolkodásuk. Ez csak az én véleményem, így látom a dolgokat, ha valakit megbántottam, nagyon sajnálom.