Változások. Mindenki életében vannak. Akár kisebb, akár nagyobb. Jönnek ha akarjuk, és akkor is ha nem. Néha csak tőlünk függ, és az talán az elviselhetőbbik verzió, mert mi akarjuk, mi változtatjuk meg magunk körül a dolgokat. És ugyebár van az, amikor másokon is múlik. Olyankor a tehetetlenség, és a düh felőrölhet minket, akkor sem tarthatunk mindent úgy mint addig. Amint az egyik személynek kellemetlen vagy rossz, esetleg egyszerűen csak önfejű, akkor lép, és ha ő lép, nekünk alkalmazkodni kell, vagy kompromisszumot kötni. Így is fáj, úgy is fáj. Megszokni nehéz, de soha nem lehetetlen. Viszont a tudat, hogy már nem olyan mint rég, az bántó, és keserű. Van amikor senki nem akarja, és mégis megtörténik. Egy halálhír borzalmas. Mikor napjaidat úgy éled, hogy valaki aki eddig itt volt most már nincs, és tudod, hogy soha többé nem látod már, nem hallod a hangját, akkor szinte bele is roppanhatsz. De erősnek kell lenned, muszáj mert Neked élned kell. Ezek ellen semmit nem tehetünk... Apróbb dolog, például egy költözés is megviselhet, egy válás, egy szakítás. Meg kell próbálni mindenben meglátni a jót, és erősnek lenni. Nem áll meg a világ soha, csak rossz és nehéz. Az idő viszont mindent meggyógyít. Minden könnyebb lesz egy kis idő után, csak győzd kivárni.
