A bosszú vonzásában

Az alak, akár egy szellem lassan fordult el a szobortól miközben kezét a ruhájába törölte. A zsebében kotorászott, megtalálta amit keresett. Megnyomta az apró gombot, mire egy érdes férfihang újra és újra lejátszotta a mondatot. „Megmondtam, hogy elkaplak”. Felnevetett miközben lassan lehúzta kesztyűjét és a táskájába dobta. Levette a maszkját is, előtűnt a göndör, csillogóan vörös haja. Tökéletes alakja és hosszú lábai voltak, a mosolya pedig elbűvölt egy szempillantás alatt bárkit. Testhezálló fekete nadrágot és hasonló fekete felsőt viselt, vállán pedig egy sötét táska volt amiben ott figyelt az előbb használt kés. A húszas évei végén járó nő sietős léptekkel indult az út felé hátrahagyva a szobrot és az éjszakát. Egy romos gyárépület felé vette az irányt, egyenesen valamelyik alagsori helyiségbe sietett. Sötét volt és hűvös szél fújt. Villámgyorsan betette maga után az ajtót majd örömmel nyugtázta, hogy mint mindig, most is egyedül van. Egyetlen íróasztal állt a szobának nem nevezhető aprócska helységben és mindent belepett a pókháló. Mindenhol ott volt az elhagyatottság jele. Dohos szag terjengett, de a nő orra már réges-rég megszokta ezt. Felült az asztalra és a táskája egyik zsebéből elővett egy gyűrött, pecsétes papírdarabot amin eddig három név állt. Most az egyiket áthúzta, hisz ő már a szobor fenekén fekszik. Fájdalmasan nyilalltak belé az emlékek a közelmúltból. Merengve nézett a távolba, hiszen csak testben volt ott. A gondolatai otthon jártak mindössze hat évre visszamenőleg. Világ életében példás diák volt, s emellett csodaszép. Pénzük is volt elég, az apja mindig a legjobb magániskolákba járatta és el is várta tőle, hogy lány létére valami olyant tegyen felnőtt korában amit jó néhány férfi megirigyelhet, ezért rengeteg szabály kötötte őt és soha nem volt felhőtlen gyermekkora. Fájó szívvel gondolt vissza arra, hányszor fordult elő, hogy nem barátkozhatott valakivel csupán az apai szigor miatt. Nagyobb korában hétvégente nem járhatott szórakozni sehová, csak az apja tiszteletére rendezett fogadásokra és bálokra mehetett néha-néha. Szinte ketrecben töltött életének hatására fiatal felnőtt korában lázadni kezdett és az egyetemről is kimaradozott. Találkozott a rendkívül jóképű dílerrel és szinte első látásra beleszeretett. Gondolatait félbeszakították az apró neszek amiket a folyosón tanyázó patkány okozott. De a nő nem hagyta, hogy kiborítsák. Végig kellett gondolnia, hogyan jutott idáig. Újra belemerült múltjának átkutatásába. Tehát miután megismerte Bent minden idejét vele és a két haverjával töltötte. A srác zűrös ügyei sem zavarták, sőt talán még jobban izgatták is mint hitte. Ben viszont egyszer egy nagyobb melóba is belevágott mint minden eddigi. Meg kellett ölniük valakit. Itt a szemében már könnycseppek csillogtak. Ő könyörgött Bennek, hogy ne tegye! De a fiú hajthatatlan volt és két társát is belevonva eltették láb alól a kitűzött célpontot. Megindultak a lejtőn és már nem volt megállás. Jöttek a megbízások és egyre több lett a hulla. Ő az elején még csak kémkedett, infókat szerzett. Féltette a kedvesét viszont nem akart belefolyni ebbe, de egyszer el jött ez a nap is. Két évig csinálták ezt, nem tudták elkapni őket. A családjával minden lehető érintkezést megszakított és már ez volt az élete. Ekkor egy nap Ben feldobta őt a másik két haverja javaslatára. A srácok azzal viszont nem számoltak, hogy a fiúnak lesz annyi esze és őket is bemártja. Mire bárki észbe kapott volna a fiú már más országban, más személyazonossággal élt, ahogyan az egyik társa, de a másikat elkapták és most börtönben ül. Neki sikerült elbújnia és immáron hat éve, hogy pincékben és elhagyatott helyeken bóklászik, szerencsére rengeteg pénzt tett el mielőtt megszakított az apjával minden kommunikációt, így hát nem szorult kéregetésre és még hamis személyazonosságot is kapott szintén a feketepiacon. Egykor Natalie volt a neve, most Molly-ként éli az életét. Itt felemelte fejét és ezzel megszakította a visszaemlékezést. Szeméből kitörölte a könnyeket és újra a listára pillantott. A két név még ott figyelt rajta, és hirtelen erős késztetést érzett, hogy befejezze amit elkezdett. Hevesen pattant fel az asztalról amitől az majdnem összeroskadt. Ekkorra már hajnalodott ezért elindult a piciny lakás felé ahol aludni szokott. Tudta, hogy az egyik volt bűntársát valami züllött helyen kell keresnie. Már napok óta figyelt egy lepukkant sztriptízbárt, ahová látott Erichez hasonló férfiakat bemenni. Talán ma este szerencséje lesz. Mire ezt végiggondolta belépett az ajtón és úgy ahogy volt, ruhában leheveredett az ágyára. Sokáig aludt, már késő délutánra járt mire felébredt. Keresett valamit enni és összeszedelőzködött, hogy este már indulásra kész legyen. Mikor a nappal éjszakába váltott át elindult, de nem a szokásos fekete ruháját viselte, hanem fekete miniszoknyát és egy kifejezetten vadító felsőt. A megszokott sötét hátizsák helyett most nőies kézitáska volt nála. Vörös haját kicsit megigazította, így ziláltabbnak tűnt. Felvette a magassarkúját és kilibbent azt ajtón. Szűk sikátorokon haladt át ahol szúrós cigaretta szag terjengett. Szemerkélt az eső ezért szaporábbra vette a lépteit. Pontos terve volt az estét illetően, ami megmosolyogtatta. Ördögi vigyor volt, de ez a kinézetén nem rontott, sőt.. Már csak a megfelelő segítséget kellett megtalálnia. Besétált a bárba, ahol füst gomolygott mindenfelé. Marcona alakok álltak az ajtóban, a pult mögött egy kigyúrt pasas volt. Félmeztelen lányok riszálták magukat az őket néző férfiaknak. Cigifüst mindenhol és alkoholszag. Igen, pont ilyen környezetet tudott elképzelni Ericnek. Megállt az egyik sarokban és nézte a fiatal nők testét. Meglátott egyet és felcsillant a szeme. A csaj hajának színe megegyezett az övével, talán pár évvel lehetett nála fiatalabb, és a mozgása jobb volt. Olyan mindent bevállalós csajnak tűnt ránézésre és Mollynak pontosan ez kellett. Odasétált a színpadszerű tákolmány mellé miközben nézte ahogyan a táncosok a rúdon tekeregnek. A kiválasztott vörös hajú táncos lefelé indult, de Molly elé vágott és megállította.
-  Vállalsz szóló melót?
-  Miről lenne szó? - a nő meglepődött Molly közeledésén.
-  Szórakoztatásról, mi másról? - vigyorogva nézett a csajra.
-  Csak így egyedül? - a nő pajkosan mosolygott és Molly karjára rakta a kezét, majd lassan simogatni kezdte azt.
-  Ugyan! Kérlek, ne nézz így rám. A pasikat szeretem, nyugi. - akaratlanul nevetett ezen a közeledésen, ilyen sem fordult még elő vele.
-  Akkor? - hátrált ijedten a nő.
-  Egy kedves barátomnak szeretnék egy kis „műsort”, ha érted mire gondolok. Születésnapja lesz. Azt hiszem ide szokott járni, meglepném.
-  Itt van már?
-  Még nem, de szólok ha jön. Tudni akartam, hogy számíthatok rád.
-  Ha jól megfizetik, bármit. - keserű félmosollyal nyugtázta a mondatot. - Ha nem látnál kint, a csaposnál keresd Mercedest. Itt így ismernek.
Molly erre már csak egy biccentéssel reagált. Sokadjára is körbenézett de miután nem találta Ericet, leült egy szabad asztalhoz és a bejáratot figyelte. Jöttek mentek a férfiak, de ő sehol nem volt. Körülbelül másfél óra elteltével viszont belépett egy ismerős arc. Molly szíve megremegett, de ez már nem a fiatalkori rajongás volt. Eric látványa inkább méla undorral töltötte el, bár meg kellett hagyni, a pasas pár év elteltével is annyira jól nézett ki,  mint anno. Egy-egy fejmozdulatával vagy kacsintásával is férfiasabb volt, mint bárki más. Eszébe jutott hányszor is bonyolódtak flörtbe még a Bennel való kapcsolatában. Hány átbeszélgetett éjszakájuk volt titokban, mert Molly szerette Bent, de az ismeretlen kicsit mindig vonzotta. Ő volt az egyetlen, akivel csak egy éjszakára is, de megcsalta a párját. De soha nem bánta meg, hisz egyik legjobb éjjele volt. Odalépett a pulthoz, és intett a csaposnak.
-  Mercedest keresem. - mondta hanyagul.
-  Szólok neki.
Két percen belül előtte állt a csaj.
-  Ezt vidd el neki, szeret rágyújtani az... ilyen dolgok közben.
Röhög, és átad a nőnek egy doboz cigit.
-  Te ne szívj el egyet sem, attól mérges lesz. Ott ül a sarokban lévő asztalnál. Látod? A fekete kabátos pasi. Egyedül van.
-  Ja, látom. Most menjek?
-  Most. - Molly vigyorog. - Ja, és itt a fizetséged.
A táncos elvette a pénzt és a sarokban lévő asztal felé indult. Egyenesen a pasashoz lépett megsimította az arcát. Az megdöbbenve felállt. A csaj elindult egy szoba felé és intett neki, hogy jöjjön utána. Eric követte őt és belépett a szobába.
-  Mi ez az egész?
-  Csak egy kis ajándék. - Mercedes mosolygott.
-  Én nem kértem ajándékot! - a pasas felpattant és elindult az ajtó felé.
-  Kuss! Élvezni fogod. - az ajtó elé állt, és nem engedte ki a férfit.
Lenyomta egy székre és leült az ölébe. Elővette a cigis dobozt.
-  Gyújts rá nyugodtan.
Eric elvett egyet, meggyújtotta és beleszívott. Egy kis ideig néma csönd volt, majd felkiáltott.
-  Büdös kurva! - lassan hörögve lefordult a székről.
Mercedes felvisított és az ajtóhoz rohant. Majd vissza és a férfi nyakára tette a kezét. Nem lélegzett. A csaj felugrott és kiszaladt a hátsó ajtón. Kilépett a levegőre. Valamikor éjjel kettő felé járhatott. Az eső még mindig esett és a sikátorban lévő macskahúggyal keveredve förtelmes bűz volt mindenhol. A falnak támaszkodva ott állt Molly és cigizett.
-  Gondoltam, hogy erre jössz kis pillangóm. - kacarászott.
-  Mit tettél vele?! - Mercedes arca hulla sápadt volt.
-  Én? Ugyan, kérlek. Igazán semmit. Egyébként javaslom, hogy változtass nevet, vagy élj az eredetivel, ha jót akarsz magadnak.
-  Te nekem ne adj tanácsokat, ribanc! - Mercedes a fogai között szűrte a szavakat és legszívesebben bevert volna egyet Molly-nak.
-  Nevezz ahogy szeretnél. De azért köszi.
Megfordult, és elindult vissza a lakásra. Jó ötlet volt Cianidot tenni a cigibe. Miután felébredt és még csak dél körül volt, gondolkozni kezdett. Már csak egy név van a listán, de őt úgy tudja, elkapták és most börtönben ül. Ez semmiképp nem kedvez neki, bizonyos mértékben megnehezíti a kinyírását. Este tíz óra felé járhatott, gondolta beugrik a kedveséhez. Az újabb tervhez kell egy kis lazítás. Párja ablakában nem volt fény, ezért még az irodában lehet. Elsietett az irodához, halkan kopogott majd belépett. Valóban, Tom még az asztalon ült és papírokat nézett át. A harmincas évei elején járó pasas rendkívül sármos volt. Borostás arcával és izmos mellkasával szívdöglesztően nézett ki. Molly első találkozásukkor beleszeretett. A férfi semmit nem tud zűrös múltjáról és a mostani sötét ügyeiről. Odament és hevesen megölelte.
-  Édesem, annyira hiányoztál! - suttogta.
-  Te is nekem. - Tom nem lelkesedett annyira, az egyik kezével átfogta a nő derekát.
Molly-nak rossz érzése támadt. Hetek óta nem volt meg az a tűz közöttük, mint régen. Keveset találkoztak, és egyre kevésbé bízott meg Tomban. Tudta, hogy beszélniük kellene, de próbálta elkerülni. Nem akarta elveszteni a férfit, hisz csak ő volt neki. Tom kibontakozott az ölelésből és visszatért a papírjaihoz.
-  Nem örülsz, hogy itt vagyok? - Molly hangja csalódott volt.
-  De, persze... Ezt még el kell intéznem.
-  Ugyan már, drágám. Fontosabbak azok a papírok mint én? - a nő esdeklő tekintettel nézett Tomra.
Odament a férfi mögé, hátulról átölelte, és csókolgatni kezdte a nyakát, miközben lassan végigsimította az egész testét. Tom felkapta, és az asztalra ültette. Kigombolta a blúzát és felhúzta a szoknyáját. Miközben a párja letépte róla a bugyit, ő szétnyitotta a combjait, ezzel utat engedve a férfinak. Szeretkezés közben Molly-nak furcsa érzése támadt. Úgy érezte, Tom képzeletben valahol máshol jár. Sem érzés, sem szenvedély, csak a szex által érzett vágyat érezte a férfin. Mozdulatai gépiesek voltak. Talán nem is önmagáért szereti, ha szereti egyáltalán. Tom gyorsított a tempón, odahajolt, és megcsókolta a nő nyakát.
-  Oh, Mia! - suttogta behunyt szemmel.
Molly ereiben megfagyott a vér. Minden eddigi sejtése beigazolódott. Ordítani tudott volna, de csak némán ült az asztalon tovább, úgy tett mint aki észre sem vette. Keze lassan elindult az íróasztalon. Felborította a ceruzatartót és valami hideg fémet érzett. Megmarkolta a kést, majd elengedte. A férfi ekkor átölelte, mindkét karjával, de ő már csak az egyik kezével simogatta Tom hátát. Mikor a férfi újra megcsókolta, ő hirtelen megfogta a kést és Tom bordái közé vágta. Érezte, ahogyan az általa szeretett férfi lassan kicsúszik a kezei közül. Arcán patakokban folytak a könnyek, de őt már ez sem érdekelte. Tudta, hogy ismét ölt. Tom volt az egyetlen ember akit úgy tudott szeretni, mint talán senki mást. Gyűlölte, mert megcsalta, kihasználta őt és hazudott neki. Keserű dühvel töltötte el a tudat, hogy még ő bármit odaadott volna a férfiért, az csak egy tárgynak tekintette. Lekuporodott a földre Tom holtteste mellé, megfogta a férfi kezét, ami lassan kihűlt. Órákon át ült ott, és sírt. Ő volt az egyetlen jó az életében, és elvette ezt magától. Tette súlya alatt szinte összeroppant, de el kellett mennie, mielőtt túl késő. Még egy utolsó pillantást vetett a férfi arcára és kisurrant az irodából. Visszament a lakására, de belül úgy érezte, elvesztette a másik felét. Még tudta, hogy van egy elintézetlen dolga. A város férfibörtöne felé vette az irányt. Beszélnie kell Willel. Mikor meglátta egykori bűntársát elállt a lélegzete. Soha nem kedvelte igazán, még a hangja is idegesítette. A pasasnak égő vörös haja és szakálla volt. Magas volt és cingár. A börtönben töltött évek láthatóan megviselték, de mikor meglátta a nőt elkerekedett a szeme.
-  Natalie? - kérdezte döbbenten.
-  Kuss! Hála nektek most már Molly vagyok.
-  Ó, és minek köszönhetem felettébb felüdítő látogatásod? - a férfi hangja gúnyosan csengett.
-  Na nem a két szép szemed miatt. - közelebb hajolt és suttogni kezdett. - őszintén szólva azért jöttem, hogy megöljelek. Mivel hat éve olyan ügyesen elintéztétek a dolgokat, nekem bujkálnom kellett.
-  És hogyan tervezted, hogy kinyírsz a dutyiban?
-  Sehogy. De Ben és Eric már halott. Azt hiszem jobb ha tudod.
-  Te ölted meg őket? - Will ideges volt és megrémisztette a nő bosszúszomja.
-  Csodálkozol? Tőletek tanultam, ezt ne feledd. Most jobb ha megyek. Már látom, hogy nagyobb szenvedés neked ez, mint a halál. Örültem.
Választ sem várt, csak kisétált az ajtón egyenesen az utcára. Szürkület volt és egyre hidegebb. Úgy érezte, valami lezárult benne. Egykor fényes jövő állt előtte és most itt van kiüresedve. Több tucat gyilkosság szárad a lelkén és ha múltjára gondolt, megborzongott.
Lassan egy folyó mellé sétált és leült. Szemében könnyek csillogtak, innen talán már nincs jövője. Már soha nem élhet normális emberi életet. Hirtelen arra gondolt, jobb lenne véget vetni az életének. Nincs már ami visszafogja. Egy hatalmas kövön ült. Megemelte, épp hogy elbírta. Kötéllel az egyik lábára erősítette és a vízbe ugrott. Érezte, ahogyan a kő súlya húzza lefelé. Egy darabig hagyta magát lefelé lebegni a vízben és a jó emlékekre gondolt. Lehunyta a szemeit. Kifújta a maradék levegőt ami még a tüdejében volt. Egyre kevesebb lett az oxigén, szédülni kezdett, és felébredt benne a vágy, hogy még élni akar. Kapálózott, és megpróbálta leoldani lábáról a követ. Egyre jobban szédült, a feje zúgott és már alig volt ereje. Próbálta kikötni a csomót, de nagyon erős volt. Érezte, már nem bírja sokáig. Lassan elernyedt minden izma. Még egy pár keserves próbálkozást tett a szabadulásra, majd szép nyugodtan elengedte magát.